68

CorpusCuit

A korpuszkularizmus és a v-vektor processzus

ASZI 1D -SZI 2D -ETACS 3D

A gondolkodás sémái, kényszerei, lehetőségei.

(Vázlat.)

Tévedés azt hinni, hogy a gondolkodás, mint értelmi aktívum, mentes bárminemű minőségi rangsortól. Az elme kiépülése a személyi adottságokon túl a külső/belső képzés ösvényén halad. Részben oktatás, részben önképzés ráhatásai alapján, alakul önismeretünk, önképünk és eredménye önértékelésünk. Mindezt a gondolati sémák teszik lehetővé melyeknek része az ösztön gondolkodás (pl. „belső hang”, álom), előítéletes gondolkodás (pl. dogmák, szerzett tapasztalat, tanulmányok elemei,), valamint. saját gondolkodási elhatározásunk (Sge). (pl. vélemény, kritika, képzelet A tanítások, tanok, tételek, erkölcsi, közösségi ráhatások annyit érnek amennyit elfogadunk, elismerünk, betartunk és követünk belőlük. Amely azután, ránk vall és felfedi valónkat az adott életkorban. Az Sge. soha nem egy függetlenen és szabadon szárnyaló madár. Kivéve a gyermekeket, részegeket és bolondokat, a józan és értelmes ember az „egyéni véleményét” a dolgokról többnyire sémák és kényszerek hatása alatt teszi. Megismeréseink és önálló gondolkodásunk alapján keletkező megállapításaink, igaznak és helyesnek tartott vélemény láncolatot alkotva, egyre erősödő „gondolati módszernek” nevezhető háttere lesz képzeteink és tanult tudásunk állagának. A külső erők, propagandák vonzásába kerülő szabadon sodródó, magányos gondolatok, értéktelenek. Így lehetséges az, hogy nem lehet hitelesen egész életmenetünket egyazon elvrendszer, világnézet, felfogás, kulturális és/vagy tudományos kisugárzásnak, divatos eszmék előadásának alávetni. Valójában egy keveréke mindennek, sajátos egyedi gondolkodási elhatározásunk. Alkalmazkodik a világ állapotaihoz és ismereteink újraértékelt elemeihez változik, csorbul, kiegészítődik. Az ember, a világ áttekintésével a mindennapi valóság és a képzelet korlátlanságával, megfigyel tanul és rendszerez. Az így létrejött tapasztalat együttes, a „gondolati módszereinek” foglyává válik és a kialakítandó, megfogalmazásra kerülő előadásaink, fogalmazásaink, fokozatosan, stílusjegyeket és egyedi hangzást hordoznak erről. Jelzéseket és határvonalakat mutatva a környezetnek. Kik is vagyunk és mikképpen gondolkodunk a dolgokról. A madarat tolláról az embert gondolatairól lehet - így - megismerni (?) Valószínű. Amennyiben a saját véleményét halljuk és fogalmi meghatározásainak minősége és határozott íze-bűze van. Mert a vélemény előjele nem szabadna, hogy elirányítson bennünket, csak a kihalható üzenet az előadó szellemi körvonala és mondandójának súlya, előadásának ismeret sűrűsége lehetne ítéletünk tárgya. Az emberi gondolatközlés az adott élethelyzeteknek, megfelelően számtalan színtéren és viszonylatban megjelenve, legtöbbször a közösségi működés alapelemeiről szól. Az igazán emelkedett megnyilatkozások otthona a tudomány és árnyéka az ezoterika lehetne, de a beavatottak és a tömegek soha nem találkoznak a valóságban – nincs mondanivalójuk egymásnak.