80

CorpusCuit

A korpuszkularizmus és a v-vektor processzus

Azt világosan kell látnunk, értelmünknek semmilyen befolyása nincs testünkre. A testünket alkotó sejtek, beleértve az agysejteket is nem képesek ismereteikkel beavatkozni egymás fizikai tereibe. Miért? Azért, mert a gondolkodás rendszereink („lélek testünk”) egyfajta hollogram-ikus jelenség az agysejtek ele- mein kialakuló biofizikai rögzülések és „nyomok” alapján. Betegségeink, gyógyuló testi bajaink tüllünk rejtett módon, ismeretlen utasítások, döntések, nyomán alakul. Elhárításuk, úgyszintén. A biofizikai cella, egy gigantikus sejt rendszer, amiben az elemek specializálódtak az egyéni feladatra, szigorú ellenőrzések alá vonva és az idegpályák, helyi és központi büntetései nyomán, gyors aktivitásokra késztetve magukat működnek. Az ozmotikus nyomás különbség, mint egyszerűnek mondható fizikai törvényt az egész élő világban, mint hűséges és következetes tétel, teljesít egy szabályozási folyamatot és ezt még senkinek nem sikerült önszugeszióval, vagy ráolvasással megakadályozni. A sejtek élettartama, a falósejtek, néhány percétől az ideg sejtek „végtelen” hosszú létezéséig, eltérő. Az élő szerves rendszer élettartama, sok bonyolult folyamat, processzus -elnyújtott vegyi folyamatok átlagolt eredménye, hasonlóan a gyertya égéséhez, az üzemanyag rekombinativ folyamatban elfogy és a fény, hő megszűnik. Az ember esetében is – találó hasonlat – az élet kialszik, mint a gyertya lángja. A korpuszkularizmus elmélete szerint az „élet” fogalma, megnyilvánulása egy viszonylag egyszerű algorit- musra vezethető vissza. a > R > b (követő szimmetria) a, elemek és fragmentumok bevitele (Táplálkozás) Rekombináció, (Elhúzódó kémiai processzusok, felépülések, bomlások) b, elemek,és fragmentumok kivitele.((Fölösleg eltávolítása) Ennek dinamikája erősen kötődik a kiépülés sejtgenerációk szaporulata, azok élettani bonyolódása annak érdekében, hogy a sejt univerzum „leégje sorsát”. Ha egy élőlény egyetlen sejt, akkor a korpuszkularizmus szerint „individuális „elemek szövetsége alapján valamilyen cél érdekében organizálja magát és szerves viselkedése az aktivitások mellékterméke. Ha a biológiai objektumok, teljes vertikumában fellelhetjük ezen algoritmust, az egysejtűektől a növények, gombák, állatok, ember, ember alkotta közösségi szervezeteken keresztül, minden összetett rendszerben, akkor jogos a következtetés, hogy a folyamat mindkét irányban –logikailag- kiterjeszthető.(Mármint a sejt előtti atomisztikus és az emberi közösségeket meghaladó univerzális feltételek között is.) Tehát a korpusz- kuláris algoritmus az összes összetett rendszerre érvényes, amely a fizikai világban (világmindenségben) fellép.(Korpuszkuláris dogma) Tehát vázlatosan, 1.§. Az atom, mint egyéni objektum elemek és fragmentumok korpuszkuláris szövetsége, az-az korpuszkuláris cella, valamint az univerzum valamilyen nagyságrendeken túl szintén egy egyedi elem ,melynek ok,cél,érdek,kölcsönhatás stb,típusú kötödései alapján, más univerzumokkal alkot korpuszkuláris giga cellákat. (Az atomisztikai, vagy kozmológiai elemek megismerése a korpuszkuláris kutatás feladata.) Ez a gondolkodás felvet egy alapvető gondot, mégpedig az egység fogalmának meghatározhatatlansá- gát.(K.p.(2.)) Nem lehet meghatározni, eldönteni, hogy egy adott aktívum, vagy objektum, hol kezdődik és hol ér véget. Az anyag vizsgálata és a fizikai világ állapotára vonatkozó elméleti kutatások, képtelenek meghatározni az