81

CorpusCuit

A korpuszkularizmus és a v-vektor processzus

egység és folytatólagosság között húzódó ellentmondásmentes értelmezési határt. A számelmélet, vagy geometria közös kosárba gyűjti, mint ismeret, az egység (számosság) valamint a folytatólagosság (mennyiség) minden tárgyalt fogalmi meghatározását. Ezért, a geometriában beszélünk kiterjedés nélküli, pontról, egyenesről, síkokról, stb. Vagy, számolunk képzetes egész számokkal, törtekkel anélkül, hogy számot vetnénk avval a körülménnyel, hogy a fizikai vi- lágban sem matematika, sem számelmélet nem egzisztál, pusztán értelmünk képzetes világrendszerében. Így, minden egység, vagy folyamatossági absztrakciónk ki van szolgáltatva a kódnyelvi, kód jelbeli pontos- ság és illőség minőségének. Ami a számkód jelekben meglehetősen helyes, de a valósággal már nem. Az „egy alma” senkinek nem okoz gondot. A kiterjedés vagy a görbe vonalak vidáman tekeregnek és jelez- nek tereket, testeket, pályákat, miközben nem szabatosak azonosság, megfelelés szempontjából. Tehát az atomról, vagy univerzumról beszélni, mint egy egység, vagy az embert, mint biológiai korpuszt meghatározni elemi voltában, kifejezetten nehéz, annak ellenére, hogy valószínűleg, mindenki jól eltudja különíteni magát a környezetétől - legalábbis azt hiszi. Amint látjuk a gondolkodásunkban az összetett rendszer fogalma, vagy a számelméleti, geometriai átkódolások, nem teljesen egyértelműek. Az egységnyi egy, ezért általánosan, mint elem, korpusz, test, szerv, elemei egyéni cella körvonalazódik ,itt a korpuszkularizmust taglaló írásokban. Nyilván ,amikor tudományos céllal használt leírások, elemzések kerülnek szóba, akkor egy látszólag egy- séges szórendszerrel gazdálkodva, hasonló és következetes értelmi csererendszert feltételezünk, az olvasóban illetve értelmezőkben. Ezért jelent döntő szakítást a „föníciai tudomány” és korpuszkularizmus fogalmi felépítései között az, az új kód nyelv, amit korpuszkuláris kód nyelvnek bevezetve néhány példán szeretnék bemutatni. 2 Fizikai világunkban két féle szerepkörben jelenhet meg egy objektum, elemként, vagy töredékként.(fragmentum) Ez, azt jelenti, vagy aktív eleme vagyok egy rendszernek, vagy tehetetlen alkotó része. Átmenet nincs, mert az aktivitás egy összetett megnyilvánulási rendszer a tört állapot pedig egy aktivitás mentes, ebben az összefüggésben. Jól megfigyelhető, hogy pl.a táplálkozás során semmilyen aktív elemet nem fogad be a szervezetünk, hanem fragmentált (mechanikailag és kémiailag) elbontott töredékeket.(bánatunkra egy rakás aktív parazita eleme azért belénk költözik, de ez már egy másik téma) Az elem állapot, csak átmeneti, mert, minden elem társaival korpuszt akar építeni (Korpuszkuláris dogma) Igen, világhírű névrokonom, Molnár Ferenc a „Pál utcai fiukban” hírt ad egy korpuszkuláris cella konok újra termelődéséről, a „Gittegylet”, melynek értelmét és cselekvési kedveinek okát a „tudós tanár” képtelen fel- fogni. Valljuk be mi sem tudjuk és jobban tesszük, ha elfogadjuk, mint egy,” az összetett rendszerek de- terminizmusai közül, á korpusz építés elemi meghatározó „- alap tételt. Minden esetre, a korpuszkuláris kód nyelvel, megérthetjük, hogy a különböző szerves egységek, burjánzása, egymásra épülése elemi és fragmentumi létezésükben gyökeredzik. Az elem örökös félelme, hogy kapcsolatai átalakulnak relációkká meghaladják az egyébként rendkívül erős alap szükségletek és kényszerek szintjét sirámikor emberek egy hit, elv, eszme mentén oda dobják életü- ket, csakhogy megszerzett kapcsolódási rendszerük, megmaradjon- lásd: K. paradoxon.