85

CorpusCuit

A korpuszkularizmus és a v-vektor processzus

AZ ÖNIGAZOLÓ TÉTELEK (A korpuszkularizmus 2 lecke.) A gondolkodás határai, az összetett és bonyolult szerkezetű fogalmi kapcsolatok kifejezése, megértés és kiterjesztése. Senkinek nem lehet célja olyat mondani állítani, vagy meghatározni, amit senki más nem ért, vagy csak egy szűk körben használható. Mégis megfigyelhető, hogy vannak az értelem határait csiklandozó meghatározások, elméletek, tézisek, formulák melyek igen nehezen „emészthetőek”. A nagy klasszikus az A. Einstein féle Általános és speciális relativitáselmélet, amit állítólag csak négyen öten értenek a világon. Amit nem tudunk egyszerűen kifejezni, azt megpróbáljuk túlbeszélni. Ennek ára van, mégpedig az, hogy fogalmi labirintusokat alakítunk ki és azoknak az a tulajdonságuk, hogy az egymást követő mondatok (elágazások) között nem lehetséges Ariadné fonalát beiktatni. Vegyünk egy példát. Szeretett és nagyra becsült Nobel-díjas tudósunk Sellye János Kidolgozta a stressz elméletet és könyvtárnyi irodalma alakult ki. Ha valaki megkérdezi, - Mi a stressz? valószínű zavarba jövünk és nem tudunk helyes választ adni, mert a tudomány elnyelte a tudást és a stressz kifejezésre csak komplex választ tud elfogadni. Nyilván, hogy ettől csakis a mindennapi gondolkodás és a tudományos értelmezések közötti szakadék növekszik, - egyesek nem kis megelégedettségére- mialatt, kell lenni egy egyszerű meghatározási frázisnak is a stresszre, mert különben nincs értelme, hogy gondolkodunk és beszélünk. Van is, rá, de valljuk be nem használják és valószínű árnyékot vetne a stressz szó elegáns, arisztokratikus kicsengésére. A „föníciai tudomány” nem szereti az egyszerű beszédet. A stressz, inger nyomás. (Bumm, ugye nem erre gondoltunk?) - A munkahelyemen olyan nagy az inger nyomás, hogy már az elviselhetetlen. - A családba olyan nagy az indulati ingernyomás, hogy annak már komoly következményei lehetnek. - Az istentiszteleten olyan nagy érzelmi inger nyomást kaptam, hogy egész este úsztam a boldogságban. És így tovább. De, ki akar így beszélni? Descartes megajándékozott bennünket egy fogalmi absztrakcióval. Így hangzik: Cognito, ergo sum (Gondolkodom, tehát vagyok.) A meghatározás briliáns egyszerűsége és távirati stílusú rövidsége hordozza a teljes, értelmi paradoxonok minden regiszterét. Egy tipikus anti -önigazoló tétel Könyvtárakat tölt, meg azon művek szám, amelyek ezt az egy állítást húzzák vonják, rágják, emésztik, ragozzák és gargalizálják előre hátra, mialatt értelmünk kellemes csiklandozásként éli meg, a sok