88

CorpusCuit

A korpuszkularizmus és a v-vektor processzus

KORPUSZKULÁRIS KOZMOLÓGIA

Bevezető gondolatok. Szép szavunk van az univerzumra, világmindensége. A szónak köze van a világ, világosság, minden és annak –segéd az-az a minden olyan elváltozására a mi van, vagy nincs, mozdul, mozog, változik. Az objektív vagy szubjektív univerzum? (Ou. /Sz. u) (1.) Mondandók egyetlen korpuszkuláris önigazoló tétel alapján vezeti be az univerzum felfogásunkat, nevezetesen a Van, nincs reláció. A v/n. reláció a korpuszkula izmusunkban meghatározza, hogy fizikai világunkban valami vagy van, vagy nincs átmeneti állapotuk nem lehetséges. Itt, a klasszikusnak mondható van-Ság az univerzum maga. Az azt befoglaló, valamint az objektív univerzum szimmetrikus ellentétje a nincs-ség, amit közelítőleg az abszolút vakumnak lehetne elképzelni, de a későbbiekben a vákuum anyagi természetéről fogunk tárgyalni. Figyeljünk fel a dolgok kettős természetére a nincs –súg egyaránt lehet kozmológiai háttér, amely valamilyen formában egyenlő a teljes O.u.-al és önmagában is jelen van az Ou. rendszerében. Itt megint a föníciai tudomány az „anti anyaggal” spekulál, amit fel sem tételezünk esetünkben, mert maga a fogalom rendkívül ködös „ellen anyag” –gyorsan felejtsük el. Az űr fogalma sem fér bele a k. kozmológiánkba, maradjon a csillagászati mesék reverendája. A világmindenség „keletkezése” …ne adj Isten „teremtése” komoly gondolkodási határeset. Korpuszkuláris kozmológia a világegyetemet úgy tekinti, mint a felfogás objektív referenciáját, - ami megbonthatatlan. Ha tehát elhagynánk, annak valamelyik elemét akkor bátran beszélhetünk keletkezés/teremtés változatokról, de az már nem korpuszkuláris kozmológia. A felfogó, a megélő tárgy, objektív hasonlóan az alap univerzumhoz –tehát a megélő nem köthető sem élőlényhez, sem valamilyen „kitüntetett” egységhez. Referenciája az-az viszonyítása a felfogó objektív tárgya és a világegyetem van állapota között kijelöli a keletkezés/teremtés értek élhetetlenséget. Amivel egy objektum referenciában van az nem lehet valamilyen keletkezéssel/teremtéssel, mint végkifejlet összefüggésbe hozni. (K.…) Röviden: A keletkezés/teremtés fogalmát nem lehet a van/nincs reláció doktrínájával elfogadható gondolatkörbe vonni. A téma általános megközelítése elsősorban, gondolatkezelési gondokat vet fel. Az ember elméjében felvetülő világkép, mindig gondolati bekövetkezés. Evvel tart egyensúlyt a (már) megvalósult fizikai világ. A megfeleltetéseink feladata, hogy a bekövetkezések sokaságát elfogadhatóan fedésbe hozzuk a fizikai világ milyenségeivel. Az erre kialakított kód nyelvek változatai közül, egyedül a geometrikus megfogalmazásokban jutott el a legmesszebb. Írom ezt annak ellenére, hogy nem sok univerzum modell van, amit el lehetne fogadni. Maga a geometria teát a lehetőség és kutatásaink egyetemes „fordítója” és bizonyíték hordozója lened majd.

Az ember biológiai objektum. Világlátása és felfogása mélyen korpuszkuláris (még ha ez ma nem is ismert előtte) Sejt galaxisok működnek benne, amelyeknek saját kód nyelve és jól kidolgozott működési rendje