90
CorpusCuit
A korpuszkularizmus és a v-vektor processzus
AZ OBJEKTÍV UNIVERZUM
Kezdjük egy állítással:
„Ami nem geometrizálható az nincs „(K.d.)
A kifejezés a korpuszkuláris „nincs „meghatározója is egyben. A dolgok geometrializálhatósága kép-
képzeti bekövetkezés-e, minden megvalósulás alapfeltétele, így a van/nincs viszony kiegészítő önigazoló
tétele.
Figyeljünk fel a paradoxonra. A nem geometrizálható nincs –ség objektuma a világmindenségnek, de
számunkra nem nyújt kézzelfogható képi-képzeti alakzatot.
Ebbe annál is inkább belenyugodhatunk, miután emberi érzék rendszerünk, ha még kiegészítve is elménk
gondolati rugalmasságával, - elismert korlátokat tartalmaz.
A korpuszkularizmusunkban az objektív univerzum tehát egy téridő „frázis”, amelynek elemei a kozmológiai
meghatározók és a korpuszkuláris önigazoló tételek nyomán ki következtetet bekövetkezések sorozata
alapján megszerkesztett formáció.
Egyszerűbben, egy elképzelés.
Az objektív univerzum modell:
. ábra
A téridő korpuszkuláris meghatározása.
A téridő (ti.) szimmetrikus (egymásnak azonosan megfelelő) kozmológiai elem.
Két tulajdonságát tárgyaljuk jelen írásunkban.
- Arányossági tényezőjét
- Geometriai formáját
Kezdő dogmánk: A tér azonosan egyenlő az idő aktívummal és fordítva.
Következmény: Nincs egyetlen elemre lebontható idő vagy tér(út) fogalmunk a korpuszkuláris
kozmológiában. (Ezt meghagyjuk a föníciai tudománynak)
A tér tehát idő képzet és utak képzete egyazon állapotában és ez érvényes az idő fogalomra is.
The V-vector process and the Corpuscularism