95

CorpusCuit

A korpuszkularizmus és a v-vektor processzus

Igy még arra sem képes, hogy felül kerekedjen ostoba létének. Megfogalmazza egyszerű érvekkel az otromba filozófiák ellenébe létezésének korrekt meghatározót.

2.§. „Minden lehetséges, ha nem kívánjuk, hogy megvalósuljon.” Amikor gondolkodunk, akkor bekövetkezik a gondolat eleme, egy igazi tárgyiasuló érzet. Ez a készség elénk vetít egy „belső világot”, amelynek rugalmasak a határai. „A kis nyúl didereg, megbújik a földön, - Nem baj, hogy hull a hó, csak a vadász ne jöjjön.” (Gazdag Erzsi/Sebesi Erzsébet.) Mi elgondoljuk - a kisnyúl elgondolja. A költészet kirepít a valóságból és a közlés, értéke a hangulat színeiben és érzeteink gondolatmentes lebegésében záródik. Élményé. Ez egy gondolati lehetségesség és a világa elképesztő gazdag és felelőtlen. Az örömünk a meseszerű lehetőségeken korlátlan. A valóság rideg és következetes. Az anyag, energia, tömeg, téridö örök hűségben követ egy belső/külső rendet. Semmi nem változik ok nélkül, ez az okságok világa. Kő kemény kordonok és megmásíthatatlan követési sorrendek közepette. Csak az okosoknak van bejárása ide… Semmi nem lehet és nincs, ami nem valósulhat meg, a fizikai világban (K.m.) Kérdés: a gondolat a fizikai világban milyen természetű? m Mi a hordozója és milyen háttérben munkálkodik? Csak röviden. Az, hogy gondolkodunk, elég arra, hogy vagyunk, kitölthetjük ábrándokkal, mesékkel, mitikus dolgokkal, de a valóságot csak a gondolkodás minőségi követelményrendszereivel közvetíthetjük megértésünk felé, annak növelésére.