109

CorpusCuit

A korpuszkularizmus és a v-vektor processzus

A „GONDOLKODÁS TUDOMÁNY” MÉRTANA (CORPUSCUIT)

Az elme működései/műveletei között az adat és ismeretátvitel gondolati eredőket szül. Ezek hierarchikus felépítése és minőségi változatai sorsunk, életűnk/létünk fontos alapjai. A gondolkodás milyensége, mértéke és elemi rendszerei fel-felvillantják, hogy egy rendkívülien gazdag és változatos biofizikai rendszer rejlik agyunk sejt univerzumában. Ugyan akkor nincs kijelölve/meghatározva a „gondolkodás tudománya” Az ember sejt szerveződés, amelynek egy időben van szüksége egy határtalan gyors reflex rendszerre és korlátlan lehetőséggel bíró stratégiai irányításra. Ezért keletkezett az aszi-gondolkodás. Ez azután minden növény és állat (biológiai objektum) gondolkodási alapja struktúrája. Az aszi állapot kozmológiai értelemben egy elérhető maximum és megvalósuló magától érthetődö szükségszerűség – a maga utálatosságával egyetemben. A szi-gondolkodás, új minőség. Megfigyelése, kutatása, rendszerezése, leírása fontos lehetne és kiszabadításával – az aszi-robotok keze közül - új irányba fordíthatná az emberiség szekerét. Az több mint bizarr, hogy miután minden intellektuális aktivitásunknak az alapja a „gondolkodási indulatrendszer” (a gondolkodás, mint objektum és folyamat) még sincs egységes tapasztalati vagy elméleti képzetünk róla. Nem tanítanak gondolkozni, csak arra kérnek, hogy gondolkozz. Mert nem tudjuk elemezni a gondolkodás milyenségét. Descartes sokat idézett,” Gondolkodom, tehát vagyok” szlogenje azonnal szurka-piszka alá vette a lét és gondolkodás összefüggését. Ez azután szabad játszótere lett a gondolkodás felmagasztalásának, istenítésének és a biológiai objektumoktól való elhatárolódásoknak. Elhibázva a gondolati cselekvés összetett és mindmáig ismeretlen birodalmát. Írásom közvetett bizonyítéka: - a „tudományos gondolkodás” semmitmondó légies frázisától a „bölcseleti mélység” ürességén keresztül a tudományos szöveg gyűjtemények irodalmias és rejtjelezett/kódolt volta. Mindezek közel-távol bizonyítja, nincs gazdája a gondolkodás tudományának. A bölcselet, töprengés, elmélkedés, fantáziálás, képzelgés, ábrándozás, - maga a műveletsor gyengén meghatározott osztályai a gondolkodásra vonatkoztatva nem alkotnak semmilyen rendszert. A nyelvtan a kódnyelvi szigorításaival, a gondolkodás korlátozására hat vissza. A gondolkodás „nemessé” válása, majdnem nevetséges abban az idő szeletben, amiben élünk és ahogyan társadalmi és oktatási rendszereink egymással összefüggésbe kerültek.