113

CorpusCuit

A korpuszkularizmus és a v-vektor processzus

rétegét. Mindenki a maga sorsa kovácsa, szokta apukám mondani, az egyéni kezdeményezés a sorsunk alfája és omegája. Misi örömmel nyugtázta haza-haza látogatásai során, hogy annyit keres kint, mint egy magyar miniszter és hiába lett rendszerváltás (bruhaha…Karinthy F.) a magyar munkásnak nem lett nyugati fizetése, -ennek már nem tudott igazán örülni, mert szeretve sorstársait szánta őket és nem tudott ö sem választ adni hova tűnik a pénz… (Mi tudjuk?)

Mesénkben nem Misi a hős, hanem gyerekkori osztálytársa F. Tamás (Tomi) akire ahogy visszaemlékezik igencsak gyenge tanuló volt a nyóc általános után még egy szakmát sem tudott kitanulni. Nem is tudhatta Misink hogyan alakulhat egy ilyen képzetlen süsü gyerek sorsa amikor annyi éhes farkas között kell boldogulnia valakinek otthon…

A meglepetés akkor érte, amikor, sétálva a Múzeum körúton (Budapest) Misi egy olyan Mercédeszre lesz figyelmes, amit ö még nyugaton nem látott, hiszen bejárta a disszidálásukat követ években Madridtól Osloig, Helsinkitől Rómáig a nyugat ígéretes földjét. Véleménye szerint az ilyen M-Benzek egyenesen az Arab Emirátusok népes családtagjainak készülnek. Az autóból Tomi ugrik ki a vezet oldalon és beszalad az Antikváriumok egyikébe, majd rövid időn belül újra kinn van egy öl könyvel a karján, behányva a hátsó ülésre indul vissza a boltba tornacipős lábával besarkalva a kocsi ajtaját. Misink, örömmel vegyes döbbenettel ismeri fel lükének gondolt osztálytársát az általánosból. Hamar, felismerve egymást megkezdődhet a „vallatás” - hogy a fenében lehet ennek a gyereknek egy ilyen kocsija, Misinek már nincs is kedve elmondani, hogy svédben él. Gondolatai azon akadnak meg, hogy Tomink soha nem volt gazdag és valószínű nyerhetett a lottón. De a beszélgetésük egészen másról szólt. A hogysmint? –nek itt nem volt semmi értelme Misi részéről, hiszen aki ilyen autót rugdos a torna cipőjével annak, hogy is van és mint is van… - Nagyon, jól megy valakinek. Mondja Misink. - Hogy lettél ilyen gazdag? Tolakodik elő belőle a kérdés. - Tudod, egyszer a kezembe került egy magyar nyelvű újság, amit nyujorkban adtak ki és a hirdetések között olvastam, hogy az öregebb magyarok, akik 56-ban lefalcoltak keresik a háború előtt kiadott könyveket. (? hm…Misi) Majd eltelt egy kis idő és a rendszer bukása után (? –Misi) és észrevettem, hogy sok elszegényedett iskolázott ember behordja az antikváriumba könyvtára egy részét. (Aha- Misi) Elküldtem, most én egy hirdetés az amerikai újságba és kértem, hogy írjanak nekem és én majd megszerzem azokat a könyveket. Igy is történt. Rengeteg levelet kapok. Leadom a listáimat az antikváriumokba és küldöm a magyaroknak a könyveket. 1 forintért veszem 2 forintért eladom. Nekem a- az egy százalék elég…Itt Misi elnevette magát, mert igaz, hogy lakatos volt, de azt még ö is tudta, hogy ez a haszon nem " egy százalék". Itt a vége. Nevettünk együtt Misivel a gazdag Tomin, - Mi f@szt (Bocsánat, de igy beszélgetünk egymás között Misi meg én) tud ez a gyerek, amit én nem? - sóhajt fel Misi.