122

CorpusCuit

A korpuszkularizmus és a v-vektor processzus

AZ EMBERI NYELV Sokféle kód nyelv i van, de az emberiség egy nyelven beszél. Ez, az a hangzásokra épülő, tagolt elemekből álló és bővítményekkel ellátott fogalmi rendszer, az „emberi kód nyelv”. Kiegészül a fütty és a klick nyelvvel, valamint a mimika és a gesztikulációk egyszerűbb elemeivel. A kódolás típusa, a szájjal formált artikuláció és a levegő által keltett hangzások előállítása, nyomán keletkező, úgynevezett szavak moduljaiból, újra elő állítható, mátrix -t és lineáris fogalmi szálakat képes kifejezni, kialakítani. A nyelvek hangzásbeli eltérése ellenére, ugyan arról a szerkezeti és logikai szerszámról beszélhetünk, a puebló indiánoktól, az ausztrál bennszülöttekig. A föld egészén elterjedő emberi faj egy nyelven kommunikál. A felismert hangok és szóformálások egyfajta központi kisugárzás érzetét kelti. A visszahatások nyomán átvételek és tovább épülő egyre bonyolódó rendek, rendszerek kialakulásával az úgynevezett „nyelvtan” -i szabály kezdemények rögzülnek benne. Ennek oka az ember biológiai azonossága, gondolati, értelmi, intelligenciai rendszereinek teljes egyformasága. A közösség építő hajlam és egymásra utaltság, egy hagyomány őrző kód nyelvet igényel, melyeket, csak a földrajzi és később gazdasági, vallási, politikai határok tudnak egymástól elszigetelni és fejlődésükben külön utakra terelni. Attól függően, hogy adott népcsoport milyen viszonyban áll a környezeti állapotokkal, alakul ez a közös kód nyelv különböző regisztereiben, elszegényedetté, vagy túl burjánzóvá/gazdaggá. Valójában a nyelvet nem az alapszókincs gazdagítja ,mert bármikor egy szó megalkotható a „semmiből” . A gazdagság kulcsa a ragok, képzők, toldalékok használatában rejlik. Ekkor ugyanis a szó egy dimenzió váltást szenved, amit a képzelet készséggel kiszolgál képzetekkel és érzetekkel. Erre remek példa a magyar „meg” igekötő. Alapvetően kijelölhető, egy sivatagi, sztyeppei, erdőségi, tundrai, hegyi, magas hegyi, tengerparti, sziget, folyóközi, típusok ii , mint kód nyelvi fundamentum. Az erre települő tevékenységekből adódó, vallási, politikai, kereskedelmi, harc i, hadi, illetve a mesterségek, foglakozások, szerteágazó és állandóan változó szinteket, rátelepüléseket képeznek a közös ősnyelv etnikai elalakulásaira. A tárgyak, cselekvések, határozók és a bővítmények, illetve a mondat, mint „rövid gondolat” kialakítása, megteremti a „belső nyelv” átkódolását és az emberek közötti fogalom, állapot, változás, majd ezek szerteágazó, bonyolult kifejezésekben leképezhető kimunkálását. Az állandó használat megteremti a kód nyelvi alapszókincset, gyökrendszert, majd ebből a képzők gazdagságától függően a szó bokrokat, szócsaládokat. A magyar nyelv például, kiemelkedik a képző (rag) gazdagságával torony magasan az európai, - valljuk, meg - kezdetleges nyelvek közül, nem kis csodálatára, megdöbbenésére és irigy utálatára, az egész (magyar) fajt gyűlölő korpuszok iii előtt. Az emberi nyelv etnikai elalakulásai, egy kísérletező műhely egyben, ahol is bizonyos szó lelemények minden határon túl a közös kód nyelvkincs részévé válik. Mialatt az alapszó egységek, mozdulatlan monolitként őrzik a nyelv régészeti idő sávot, mint a fák évgyűrűi. (Ennek kidolgozási lehetőségeit a számítógépes, szókincs analízisben és a gyök + képző mátrixok elemzésében látom, - a közel jövőben, pl. a magyar nyelv tudományos feldolgozásával, (- mint tudjuk eddig (anno 2024) csak a politikai, vallási és gazdasági érdekek mellett történt befalazása, levakolása történt meg, illetve az ős (rovás) írásunk megsemmisítésével, egy intellektuális genocídium,