127

CorpusCuit

A korpuszkularizmus és a v-vektor processzus

KORPUSZKULARIZMUS 1. A teremtés/teremtődés képlete Egy új nyelv szükségszerűségéről. Játék a szavakkal, kijátszása az értelemnek. Egy szabálytalan, világban, mi számít szabályosnak? Válasz: A szabálytalanság. Tehát a fogalmak kettős értelműek? A környezet/háttér határozza meg az érték/minőség/igazság előjeleit? A változó világban a változatlan probléma és fordítva. Ha valami káoszszerű akkor a kirívóan előálló rend diszharmóniát szül., Aminek otthona a rendben előáll, mint egyensúly. De az egyensúlyt nem lehet fenntartani dinamikus rendszerekben. Így, itt kiesünk az örökös viszonylagosság keresésében. A viszonylagosság (relativitás) bukfenc a nem alaposan gondolkodóknak, - mit ad Isten - ellehet bújtatni a megismerés teljes választékját emögé az átélési megállóban. Cserben hagy az emberi kódnyelv bennünket, mert a fogalmakat nem a gondolkodásra alkották, hanem a gondolkodásból keletkeztek. Evvel olyan tér nyílik meg az ember előtt, amelynek nincs határa. Sovány és sóvárgó az ihletre, sugallatra, megvilágosodásokra. Jön is a sok sarlatán, vajákos gondolkodók hordákban. Körbevéve a „tanítványok” hitvány seregével. A szavak saját értelme a mondatkörnyezetben, mint fogalmi tördelések (fraktálok) alkotnak szellemi (intellektuális) kaleidoszkópot és okoznak olyan hamis és értéktelen szövegtengereket, amelyet irodalomnak szokás nevezni, de vastagon benne van minden közlésünk döntő része. A korpuszkuláris rendszerek eltérő kódnyelvi lehetőségeket használnak. Ebben az ember jelkészletei, jel-képek, betűk, számok, geometriai formációk kirajzolnak egy világot, amely a fizikai valóságról képzeteket ébreszt elménkben, de nehéz segítségével a tudományos alap mű megalkotása. Az agy belső kódnyelve ismeretlen. A molekulák, atomok kód nyelvei még különösebbek lehetnek. Szinte reménytelen meg is közelíteni milyenségüket. Hogyan ért meg az ember dolgokat, ha kifejező eszköze a beszéd bizonytalan és többértelmű?