128

CorpusCuit

A korpuszkularizmus és a v-vektor processzus

AZ ALAPMŰ MEGHATÁROZÁSA Minden megnyilvánulás a fizikai világban ismeret cserék bonyolult útvesztője. Ezt leírni és a szálakat egy alap meghatározás rendszerre visszavezetve az ismeret fokozatosan megérthető, felfogható képzetté válva alkotja azt az alap munkát, amely felelős lehet a világmindenség teljes megismerésére és megértésére. Ez nem történt még meg és az emberi kódnyelveken valószínűleg lehetetlen. Ha nincs alap mű, akkor minden elemzés, elmélet, csak tört beszéd. Egymással nem alkotnak sem kapcsolatot, sem összefüggést. Marad a viszonylagosság, a boldog balgák tudományossága. Világos, hogy valami nincs rendben az emberi elmében. Igen, az elme egy sejt típus despotikus léte a nagy emberi korpusz blöffje. Önámító, hazug, fals, alkalmatlan olyan gondolatok megalkotására, amely a világmindenség jeleiből kiolvasható lehetne. Ezért az emberi kódnyelvet vagy meg kell változtatni, vagy újat kell alkotni. Ez természetes nem lehet egy utópista eszperantó, vagy tudományos zsargon. Az emberi elme örökléstanilag lehetőségeket rejt, a gondolkodás az agy belső nyelve szintén mutat olyan kitérőket, amelyben az új kódnyelv helyét találhatná. Tisztázzuk, a kód nyelv mesterséges minden esetben az összetett rendszerek tulajdonsága (korpuszkularizmus), hogy az ismeret csere (gondolkodás) létrejötte az elem (sejt) működési feltétele. Ennek minősége és a fizikai világhoz viszonyított helytállósága határozza meg az adott összetett rendszer rangját, szerepét és kozmológiai besorolását. Az ember előlép és kiakar törni a történelmi sötétségből és maga mögött hagyva a hülye beszéd, tört beszéd, típusú zsákutcákat. Az eszmék nem segítenek, a kódnyelvek keverése a komolytalan előadók világa. Pontatlanok vagyunk és bizonytalanok. Az egyszerűség és összetettség, a kicsiség és nagyság, a - és így tovább - beszorítja értelmünket a sarokba, nem tudjuk pontosan meghatározni viszonylataikat. Mindezek nem jelentik azt, hogy a hagyományos kód nyelvek kihelyetesithetök lehetnének. Az irodalom, média, politika, vallás és a föníciai tudomány dinó világa igényli és még fejleszti is ezt a barlangi fogalomrendszert és annak körkörös, tehetetlen állagát –most is ezen a „hangszeren” játszom. Az emberi kódnyelv elérte határait, képes önmaga alá temetni a gondolkodó elmét. Bevakolni az igazságot és fennhéjázó módon elmellőzni a változás szükségszerűségét. Az alap műhöz vezető út a korpuszkularizmus. Amiben a konspiratív elme kirekesztődig. Az ismeret - elmélet/csere/hálózat stb. fokozatosan a corpuscuit szűrőjén halad majd át a korpuszkularizmusban. Ennek drámai következményei, de ígéretes átváltása a régies fogalomkezelés, a természet/fizikai világ helyes/illő leképezése és megértése igényével.