129

CorpusCuit

A korpuszkularizmus és a v-vektor processzus

E.T.AC.S. (ExtraTerrestrial Anti Corpuscular System) Földünkön kívüli nem korpuszkuláris rendszerek. Témám, mint rendesen a korpuszkularizmus. Kiterjesztve a földön kívüli kozmológiai tér és idő távlatokban. Az ember önmeghatározása alapvető hibát tartalmaz. Nem ismeri fel a korpuszkularizmus jellegű összetett rendszerek kialakulását. Önmagát, mint biológiai objektum egy egységnek fogja fel, holott énképe az agyában kialakuló zsírsejtek „szórakozásából” kialakuló hologram a létezésére. Az egység fogalma a sejt szintjén van jelen és annak kódnyelve számára ismeretlen és megismerhetetlen. A teremtés alapvető feltétele egy összetett rendszer és annak végtelen gazdag ismeretkezelő képessége. Egyáltalán nem lehetetlen ilyen típusú tünemények kialakulása a kozmikus mélységekben. Ezzel szemben a teremtődés sokkal egyszerűbb, mert az adott összetett rendszerek a környezet és háttér, valamint egyéni különbségek hatására egységekbe (korpuszokba) szerveződnek (K.d.). Az így kialakuló egység ismerős előttünk, mint biológiai lény. A sejtek azon szándéka, hogy belső anyag és energia éhségüket kielégítsék, a földi típusú élővilággal nem igen jutnak messzire. Szaporodnak és elhalnak. Annak ellenére, hogy kipróbálják az egyediség minden elképzelhető változatát a végső szörnyetegek csoportjaikat a mikrobák felemésztik. Tehát nem is igen küzdenek a végtelen ideig tartó „életforma” elérésére. Ebben van valamilyen üzenet, ami a teremtőre utal vissza. Talán, egy valamilyen rövid lefolyású egység működésével akart kísérletezni. Erre „játékra” a meglehetősen zárt naprendszer, bolygóival alkalmasnak látszik és az elemi (sejt) egységek összetett rendszerré való szerveződése az emberben úgy módosított, hogy az agyának működése egy az önfenntartást meghaladó tovább szerveződő korpuszkuláris szintre emelkedhetett. Ez a korpuszkularizmus első lépcsője a biológiai objektum számára a sejtek szintjét elhagyva. Az értelmi szerveződés összetettségét tekintve. A sejt „gondolkodás” feltehetőleg egyszerűbb. Tehát felfoghatjuk úgy, hogy saját szellemi képességeink alkalmassá tesznek egy szerény kiemelkedést az élővilágból. Különösen a gondolkodásunknak fokozódó összetettségével lehetünk elégedettek. Ami tragikus, hogy továbbra is korpuszkuláris a cselekvéseinket meghatározó gondolkodásunk. A társadalmak/civilizációk felépülése és azok szervezése mélyen korpuszkuláris, azaz egy olyan törvényrendet követ, amely az örökös ismétlődésében semmilyen meglepő letisztulást, fejlődést, minőségi átalakulást nem alkot. Ez egyes gondolkodókban kiábrándultságot, másokban cinizmust, destrukciót, naivitást, futurisztikus utópiák utáni lelkendezést, vagy vallások és eszmék ki gyurmázását a képzeletük segítségével. Az összetett rendszerek, tehát ha magukra maradnak, akkor a biológiai objektumoknál – beleértve az embert is – nemesebb és idealisztikusabb képződményt nem tudnak megteremteni. Az Isteni beavatkozás tehát egy laboratóriumi munka a brutális és kegyetlen fizikai világ kozmológiai sodrásában. A sejt diktatórikus útja olyan testet épít fel, amelyben nincs megegyezéses döntés, szakszervezet, közgazdász, pszichológus, politikus stb. típusú élősködő. A kiosztott feladat egyben felvállalt kötelesség és munka. Ha zsírsejt is vagy önfeláldozóan átalakítod magad energiává, ha a testnek arra van szüksége. A túlsúlyos ember az önpusztulás korai útjára téved, mert sejtrendszereiben a hormon nyelv átcsap a „hazugság kultúrába” és az túlevés „szenvedély” „szórakozás” „szabadság- egyenlőség- testvériség” típusú hülyeségek lesznek. Ehhez szükség van az agy rendszer ellenes tevékenységére is hiszen a gyomor jutalmazó sejtjeire hallgat és nem az amúgy rendelkezésére álló józan előrejelzésekre – Bele fogsz dögleni, ha tovább zabálsz!