18
CorpusCuit
A korpuszkularizmus és a v-vektor processzus
akkor annak egy, folyamatokban felaprózott, illetve egybe szerveződő állapotnak felel meg.
Ami a megfigyelő közelében van az analóg, ami távol az egységnyi (kvantitatív). Így bomlik fel a
világmindenség elhatárolódott részekké a megfigyelő korlátolt érzékelése alapján. A semmi, ha üresség,
vagy hiánya bárminek fogalommá kívánjuk alakítani, akkor a valami, létezési formáiból kell kiindulnunk. A
felfogó állapota ugyan visszahat a megfigyelés tárgyára, de ennek ellenére az objektív világ vansága nem
korlátozódik.
Megállapíthatjuk, hogy valami vagy van, vagy nincs (V/N reláció). A dolgok azon tulajdonságai, amelyek
az átmenetiséget mutatják a fenti modell valamilyen időtartamának a felfogása- pusztán.
Az ilyen magyarázatok igénylik a pontosság geometriai, matematikai, és gondolati, rendezését.
Tehát amikor a világ szerkezeti és háttér viszonyairól kívánunk beszélni, annak minden kiterjedésében a
rendezettség valamilyen megmásíthatatlan alapjai után kell kutatnunk.
Ha valami van, az akkor elérte a bekövetkezések/előfordulások mennyiségi határát a megvalósulás
egységnyi feltételeihez.
…
AZ ÜRES TÉRBEN FELVEHETŐ PONTOK TULAJDONSÁGAI.
Segít a geometriai modell? „Ami nem geometrizálható az nem létezik”
(CC.)
A geometriai modellek és kozmológiai/atomisztikai (nem atom-misztikai) meghatározók eredőjeként,
kialakíthatunk egy olyan szimbólum rendszert, amelyben a hiányos részleteket (ideiglenesen) megnevezve,
a nem távoli jövőben igazolást kapunk arra, hogy a korpuszkuláris világmodell megállja a helyét.
Elméleteinkben, á befoglaló hátteret, keretbe fogható szabályokkal megfogalmazhatjuk a teljes létezés,
teremtődés/teremtés, működés, ok és cél kérdésekre megtaláljuk a válaszokat.
Az üresség, nincs elég jól meghatározva a kozmológiai tudományok területein. (Máshol sem.) Beszélünk
vákuumról, semmiről, ürességről, hiányról, negatív értékről/térről stb. Ez azt mutatja, hogy a valóságban
tapasztalható állapotok, eltakarják a kozmológiai viszonyoknak sok olyan részletét, amely, az egész
folyamat és állapot rendszer valamilyen háttér körülményeire vonatkozhatnak.
Elvétjük annak a fontosságát, hogy bizonyos határok, pontok, vonalak, horizontok, és szférák
matematikai/statisztikai értékek vagy fizikai megnyilvánulásai következtében a rekombináció varázsló
pálcája ként képes nemvárt átalakulásokat teremteni. Amelyek olykor paradoxonnak nevezhetünk és az
addig felépített elveinket darabokra törik
A valóság, biológiai lényünk alapján kialakult értelmünk előtt paradoxonokkal van körül kerítve… Ezért a kiút
a geometria, - ahogyan ezt már minden kor embere is használta. Keresve a nehezen mérhető,
The V-vector process and the Corpuscularism